Húsvét

A húsvét mindenekelőtt a feltámadás ünnepe. Jézus Krisztus, azaz a Messiás feltámadásáé.
Pilinszky János szép verse szerint:

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni a szíve -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

Az utolsó sor jelentése: "és feltámadt harmadnapra". A meglepő az, hogy ez az esemény történelmileg jól dokumentált.
Pál írja a Korintusi gyülekezetnek írt levelében:

"Mert én elsősorban azt adtam át nektek, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Végül mindenki közül utolsónak, mint egy idétlennek, megjelent nekem is." (Pál 1. levele a korinthusiakhoz, 15. rész.)

A kutatók között, úgy tűnik, egyetértés van abban, hogy a levelet valóban Pál írta, i.sz. 50 körül. Vagyis Pál mintegy 20 évvel Jézus halála és feltámadása után közel ötszáz élő tanúra hivatkozik (köztük saját magára).
De vajon mi a jelentősége? Megéri az ünneplést? És mit jelent az, hogy az "írások szerint"?
A húsvét a Mózes által elrendelt páskaünnepben gyökerezik. Ennek során visszaemlékeztek a páskabárányra, amelynek vére megvédte a népet a haláltól, és amely után, a szombat utáni napon, az első zsenge ünnepén, felemelték az első termést. Jézus, az "Isten báránya" ebbe a gondolatba illesztette be saját halálát és feltámadását. A páskabárány feláldozásának napján halt meg és az első zsenge ünnepén támadt fel.
"Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte. Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat!" - írja Hóseás próféta könyvének 6. részében, ezzel minket is bevonva a történetbe, a feltámadás céljába, az Istennel való közösségbe.
Mit jelent az, hogy "meghalt a mi bűneinkért"? A "bűn zsoldja a halál" írja máshol Pál. A halál legyőzése és a bűn legyőzése összekapcsolódik. Lehet, hogy a római zsoldosok hajtották végre a kivégzést, de az én bűneim miatt történt. Jézus halálában magára vette a bűneinket, hogy mi is feltámadhassunk Vele.
Jézus maga fogalmaz így: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János ev. 3. rész.)

Halálát és feltámadását tehát beillesztette a történelembe, és egyszerre egyetemesnek és személyesnek látta, vagy inkább ilyenné tette: a Benne való hit által elnyerjük bűneink bocsánatát és az örök életet, vagyis a Vele és így Istennel való közösséget.